"Végre itt van, megérkezett!"

Mobiltelefonjaim 1998-2021

2021-12-28 03:23 :: Bemutató :: BenyoBoy

Egy hibás Nokia 6110




Nos, az első telefonom egy hibás, menthetetlen Nokia 6110 volt, egy cuki kis antennával. Azt tudni kell, hogy édesapámé volt az egyik legelső, kizárólag mobiltelefonokkal foglalkozó szerviz az országban, és mivel sok időt töltöttem vele ilyen környezetben, én is korán érdeklődést mutattam a mobiltelefonok iránt. Viszont mivel kicsi voltam és akkoriban mocsok drágák voltak ezek a készülékek, kaptam egy ilyen bunkofont, hogy addig is eljátsszak vele.


Nokia 3310




Az elő igazi telefonom pedig egy klasszikus Nokia 3310 volt. Fiatalabbak talán a mémekről ismerhetik, miszerint még a nukleáris holokausztot is képes túlélni ez a telefon. Na, de van alapja ezeknek a mémeknek? Nos, igen! Ez a telefon tényleg SOHA nem romlott el. Igaz, nem tudott sokat, de amit tudott, abban verhetetlen volt és megbízható. És annyi kibaszott menő és fura külső borítást lehetett rá applikálni, gyakorlatilag teljesen egyénivé tudtad tenni a telefonodat (tok nélkül), és ezt a feature-t azóta is hiányolom az új telefonokból. Imádtam. Egy sokkal egyszerűbb idők szülöttje, de nagyon sok szép emlékem kötődik hozzá.


Nokia 5210




Talán az egyik legmenőbben kinéző telefonom, a két irányban széthúzható külső borítással gyakorlatilag pillanatok alatt ki tudtad belezni a telefont, és amíg a burokban volt, addig ütés- és vízálló is volt. Sose felejtem el azt a vicces pillanatot, amikor egy nettó ugyanilyen telefonnal menőző srác a tatai vitorlástáborban úgy akarta demonstrálni a telefon vízállóságát, hogy bebaszta jó messzire a tó közepébe. Nos, a telefon valószínűleg a kihívást túlélte, de eme meggondolatlan kísérletnek hála sosem került elő és valószínűleg a tatai Öreg-tó alján, a csónakház közelében a mai napig ott pihen egy ilyen készülék.


(Egy kölcsön) Nokia 3410




Ha jól emlékszem, valami SIM-kártyaolvasó problémája volt a telefonomnak sajnos, ami miatt szervizbe került. Amíg a szervizben volt, kaptam az akkor még Westeltől egy cseretelefont, ami egy Nokia 3410-es volt. Minimális upgrade volt a 3310-hez képest, a lekerekített gombok sosem jöttek be. Viszont egy nagymamámékhoz tartozó úton sikeresen az ózdi buszon hagytam a kibaszott CSERETELEFONT, úgyhogy hiába javították meg az 5210-esemet, mondták, hogy akkor ezt ők be is számítják, és ne várjam vissza.


Nokia 3510i




Nem lehettem telefon nélkül, úgyhogy kaptam egy újat, mely egyben a legelső színes kijelzős telefonom volt. Ez volt a Nokia 3510i, amit szintén imádtam, és az egyik legszebb telefonom volt. Ezen már volt 1-2 Snake-nél is fejlettebb játék, és elég sok mindent tudott. Szintén imádtam, és jóóó sokáig használtam.


Sony Ericsson W300i




Nagyon sokáig húztam a kis 3510i-vel, de aztán volt egy nagy boom a telefonokkal, és bejöttek az MP3 lejátszós telefonok. És igen, kagylótelefont kaptam, ráadásul Sonyt, azaz végtelen mennyiségű pénzt költhettem a kibaszott fülhallgató adapterre, ami természetesen egy Sony-exkluzív (és ennek köszönhetően) SZHAR, egyéni szabvány volt, ami még könnyen is tört, + mivel kinyitható kagylótelefon, a sok hajtogatástól nyilván volt egyszer szervizben a megtört kábel miatt. De holy shit. Ez a telefon volt a második legnagyobb szerelmem. Fasza játékok? Pipa! Menő kamera? Pipa! MP3 lejátszó? Pipa! Menő másodlagos narancs-fekete monokróm kijelző, amibe azonnal beleszeret az ember? Pipa! Meg is szakadt a hosszan tartó kapcsolatom a Nokiával, mert ez a telefon egy hihetetlenül nagy előrelépés volt felhasználói élmény tekintetében. Akkoriban ez tényleg mindent tudott, amit kellett, és rengeteg nyaralást élt túl a gimis évekkel egyetemben. A beépített MP3 lejátszója is nagyon menő volt, és gyakorlatilag teljesen feleslegessé tették nálam a külön MP3 lejátszók hordását, amivel nem is éltem sokáig, mert hát ez mindent felváltott.


Sony Ericsson Xperia X8




...ééés az első csalódás! Nem húztam vele sokáig, mert lassú volt és buta mint a kő. Igen, előrelépés volt, mert Androidos volt, igen, menő volt az érintő kijelzője, és igen, ezzel is lehetett MP3-akat lejátszani, de valami nem volt benne az igazi... Főleg, amikor Dawiid barátomnál megláttam "AZ" ún. álomtelefont.


Sony Ericsson Xperia Mini Pro




Értek-e a telefonokhoz? Nem. Számít-e a véleményem? Nem. Én ezekkel tisztában vagyok. De bárki bármit mond, ez volt "A" nagybetűs mobiltelefon, legalábbis számomra. A legjobb, a legszebb, a legokosabb, a legszerethetőbb, a legmenőbb. Ez volt az első telefon, amit használtan vettem, és összesen két baj volt vele: Dawiid barátom egy gyári hibás SD-kártyával adta, így az egy hét után megadta magát (de visszakaptam az árát) valamint mivel ez is csúsztatható telefon volt, az életciklusának LEGES-LEGVÉGÉN cserélnem kellett a telefon két felét összekötő narancssárga kábelt, amit egy nagyon kedves szervizes rendelt meg nekem. És hogy meddig húztam ezzel a telefonnal? Az akkor beszerezhető, hivatalos kábelekből az volt a LEGUTOLSÓ darab, amit az én telefonomhoz rendeltek. Leírhatatlan mennyiségű érzelem van bennem, amikor ezt a telefont körbe kell írjam, és az egyik legnagyobb szívfájdalmam, hogy billentyűzetes telefonokat már nemigen gyártanak. És ennek a billentyűzete olyan volt, mint egy álom. Úgy írtam az SMS-eket és a Messenger üziket, mint a gép, kibaszott sok fájlformátumot támogatott, és ennek köszönhetően kezdtem el anno a koncertbeszámolós blogomat is vezetni! Sőt, a blog borítóképén is ez a telefon szerepel! Ráadásul egy jó kis Androidos Winamp alkalmazással egy bivalyerős MP3 lejátszóvá tudtad alakítani a készüléket. A kamerája is kurvajó volt. De... egyszerűen eljárt felette az idő. A belső tárhelye annyira kevés volt, hogy pl. amikor a Facebook külön szedte a Messengert és a Facebookot, a kettő egyszerre nem tudott fenn lenni a telefonon, mert a két külön program már túl sok helyet foglalt, így naponta kétszer-háromszor töröltem és telepítettem fel vagy az egyik appot vagy a másikat, attól függően épp melyikre volt szükségem. Aztán a végén már nem jöttek az update-ek sem, pontosabban a hardver nem igazán bírta, végtére is, egy 2010 környékén kiadott telefon volt, amit 5-6 évig nyüstöltem. És imádtam minden másodpercét. Ha mint egy laptopot, ki lehetne belezni és egy modern hardvert beleépíteni, akkor is ezt használnám. Pici volt, kompakt, és szexi. Ennél jobb telefon nem létezett és nem is fog sajnos, és ehhez képest számomra minden más mobiltelefon csak csalódást fog kelteni. Vitrinben tartom, mert megérdemli.


Microsoft Lumia 640 LTE




Kezdjük a negatívummal, amit mindenki ismer: igen, SEMMI, de SEMMI support nem volt rá. Amikor egy szaros Facebookhoz is egy third party appot kell használni... ott azért elgondolkozik az ember. Viszont a Lumia telók voltak az akkori Nokia 3310-esek. Kőbunkó, kő egyszerű, de mindent kibíró telefonok voltak. Sose kellett szervizbe vinnem, pedig ez a telefon esett akkorákat, hogy az elmondhatatlan. Olcsó volt, de az aksija kibaszott sokat bírt, a kamerája rommá vert 1-2 felsőbb kategóriás telót is, a mikrofonja... a mikrofonja pedig konkrétan podcastek felvételére is tökéletes volt, mert 192 kb/s-es MP3-ban vett fel. Mi használtuk is erre a telefont amúgy a YouTube csatornámhoz! :D Sajnos a Microsoft megölte az egész szériát, pedig ez a telefon a maga nemében, a maga árkategóriájában tényleg egy iszonyat deal volt, és a TOP 5 telefonom között tartom számon a mai napig. Nagyon nagy kár érte, én szerettem minden hibájával ás hátulütőjével együtt. A céges telefonom lassan tizedik éve szintén egy Lumia (550), és hetente egyszer kell töltenem kb. :D Zseniális. Sajnos ez az egyetlen telefonom, ami nincs meg, ugyanis egy hölgynek kölcsönadtam... és sose kaptam vissza. Fáj érte (mármint a telefon után) a szívem, mert koncertekre vinném a mai napig bootleg felvételeket csinálni. :D


Xiaomi RedMi Note 4 (Mido)




Mivel a Lumiám nagyon elavult lett az évek alatt, muszáj volt egy új telefont vennem. Anyagi- és egyéb megfontolások miatt egy kínai Xiaomi RedMi Note 4-re esett a választásom. Mido, azaz az eredeti, ún. Nikel-szériához képest hangyafitymányit upgradelt verzió, 4 GB RAM memóriával és 64 GB tárhellyel. És az elején tetszett is... de aztán előjöttek a hibái. Gagyi kamera, ótvar, de tényleg ÓTVAR hangminőség és mikrofon, és a töltöttségi időt sem tudta már úgy tartani, ahogy az elején. Intenzív használat közben 3 naponta töltöttem a telefont amikor megkaptam, most szinte napi kétszer kell... És a vicc? Ezt a telefont egy olyan mobilos játék miatt vettem meg, ami kb. fél évig élt, és utána lelőtték. :D Szóval, tanulópénz: Ne vegyél játék miatt telefont! Vásárlás előtt győződj meg a hangminőségről! És hasonlók. Még bírom vele, de remélhetőleg jövőre már valami újabb szerzeménnyel fogom tolni. Már ki is néztem egy Samsung Galaxy A52S-t, ami állítólag verhetetlen a középkategóriás telók között. Hát... majd meglátjuk! ;)


A cikkhez köszönöm Benfact kollégának az inspirációt, az ő telós posztját itt találjátok meg: https://www.vulkancapa.hu/bemutato/mobiltelefonjaim-evolucioja-elmelkedes-nosztalgiazas


Kommentek:

Benfact (benfact) | 2021-12-28 15:22:32

Remek lett ez az összefoglaló poszt, pont ugyanolyan szellemiség van benne mint amit én írtam annó. Az Xperia X10 Mini Pro az olyan mobil, hogyha létezne hasonló 5 col körüli méretben, iPhone szerű megbízhatósággal, akkor az lehetne A definitív mobil, de sajnos a piac nem arra megy hogy 1 telót használj végtelenségig. Nemsokára megírom majd én is a beszámolómat az utódról...

Dodgers (Dodgers) | 2021-12-28 14:08:03

Nekem egy Nokia 3410 volt az első, de fateromnak jó ideig 3310-e volt, és tényleg igazak a sebezhetetlenségéről szóló mémek. Kamionsofőrként/autószerelőként eléggé kitette az elemeknek a telefont, de az nagyon jól bírta a strapát, pedig egyszer dühében a földhöz is vágta már.