Eme remek megjelenés nem maradhatott annyiban, hogy egy pár soros kis szösszenettel legyen leírva, úgyhogy az Omszki Trinity 3 oszlopos tagja fog nyilatkozni a legújabb zenei megjelenésről, amely sok tekintetből jelent sokat sokunknak. Sokszor.



DaN monológja:

Szóval... Hol is kezdjem? Tény és való, hogy A Mesterlövészből, már minden született (értsd: glitch kitekintés, speedrun, hangjáték stb.). Ekkor jött az az elvetemült ötlet, hogy miért is ne lehetne belőle mondjuk egy önálló produktumot csinálni,de ezúttal nem maga a játék lesz az alap, hanem a zenéje. Morfondíroztam az ötleten, de aztán helyben járás volt a dolog. Egy októberi dupla koncert után, (Október 7: Zero T és FFF) és egy Subway látogatást követve hajnali három órakor zajlott le egy beszélgetés BenyoBoy és köztem (DaN). Felhoztam az ötletet, és Benyo pedig nagyon pozitívan állt a dologhoz. Egészen a lakásáig erről dumáltunk, miközben már jött az ihlet,hogy mi is lesz a koncepció. A név egy tiszteletadás volt Venetian Snares részére és a mára már ikonikussá, sőt, klasszikussá vált albuma iránt. Természetesen az itthon kultikussá vált sorozat (értsd: Rossz PC Játékok Sorozat) volt a kiindulási pont. Így lett, hogy kettő legyet ütöttem egy csapásra aka. "Danetian Snares - Rossz PC Játék Alatt Született". Ez a név annyira tetszett Benyonak, hogy meg is maradt, mint produktumnév,és hát na... Elég frappánsan szól.



Vágjunk is bele magába a zenekészítésbe. Itt szeretném leszögezni, hogy nem, ismétlem, NEM tartom magam sem producernek, sem semmiféle zene mágusnak. Tény, nem lett akkora nagy durranás, de nem is szántam annak. Nem vagyok jártas a "breakcore" műfaj készítésében, így úgy álltam a dologhoz, hogy "oké, ez inkább memecore lesz". Drága olvasó, soha a büdös életben még így nem utáltam meg sem játékzenét, sem szinkront. Komolyan mondom, hogy többször hallottam "A Mesterlövész" szinkronhangjait, mint a barátnőm hangját. Herótom lett tőle, és már kívülről fújom őket. Ellenben be kell valljam, hogy a játéknak nagyon jó zenéi vannak. Érdemes egyszer végighallgatni, mert tényleg nagyon tetszetős. Mondhatnám, hogy rengeteg időt szántam rá, de nem akarok hazudni. Októberben kezdődött ez az egész, és olyan december közepe vége fele már a master volt hátra. Nem értek a master-eléshez sajnálom, ez az egy dolog amiben botfülem van. Szóval ahogy esik, úgy puffan gondolatmenettel mastereltem. 



Az album nem lett volna teljes, hogyha nem kapjuk el a mestert egy monológ erejéig, szóval felhasználva BenyoBoy kapcsolatát, felkértük magát FreddyD-t, hogy mondja fel azt a "verset" amit Benfact írt (amibe néha beleugattam, hogy hogyan is hangozhatna jobban). Rendben, megvan az album, de még hiányzik egy borító is. Ekkor jött az ötlet vagy Benfacttől vagy BenyoBoytól "A Mortyr-ban található galambok lehetnének maga a borító! "Szerintem épeszű ember még sosem csinált ilyesmit, mert ez már annyira retro, mint a krumplicukor. Adta magát az ötlet, és Dvark-nak köszönhetően meg is lett a fotó (csak a kontextus érdekében: a Rossz Csillag Alatt Született borító képén szintén repülő galambok vannak). Így lett egy teljesen random ötletből, egy olyan produktum amire "büszke" vagyok. E srácok nélkül nyilvánvalóan nem valósult volna meg így ebben a formában, így én, mint az "alkotó" szeretném köszönetemet nyilvánítani így a végére Benfactnek, BenyoBoynak, Dvarknak és külön meghajolás, és tisztelet FreddyD-nek, hogy időt szakított erre a pár marhára a család és egyéb dolgok mellett. Jó szórakozást az albumhoz!

Jómagam, azaz Benfact is szeretett volna hozzáfűzni néhány szót a produktumhoz:

Hogy micsoda is ez? A tavalyi év során DaN igencsak sok breakcore-t kezdett el hallgatni, aminek jótékony (vagy időnként kártékony) hatása engem is megérintett, ugyanis a PS1-érára emlékeztető hangzású darabok mellett létezik a zsánerben rengeteg sok olyan breakcore zeneszám, amely kifejezetten befordulósan depressziós, valamint mostanra a breakcore sok mémet is generált (persze pozitív értelemben), ami jobban kibővítette ezt a rajongói bázist, valamennyire szerény személyemet is beleszőve. Kapva-kapván az alkalmon, megismerkedtem én is Venetian Snares : Rossz Csillag Alatt Született című kultikus breakcore albumával, amely finoman szólva sem nevezhető könnyen befogadható darabnak, ám azonban egy felejthetetlen élményt nyújt, ha az ember egy jó minőségű fejhallgatóval nekiáll végighallgatni a lemezt. Magáról az eredeti műről BenyoBoy fog lentebb írni több információval átitatva lentebb, de most térjünk át egy picit más vizekre...

Gagyi Számítógépes játékból elektronikus zenei művészet...

Elkezdtem viccelődni azzal, hogy mi lenne esetleg, ha fognánk a Rossz PC Játékok Sorozatból ismerős Mesterlövész (külföldi régiós nevén Sniper: Path of Vengeance) című lengyel fejlesztésű FPS játékának klasszikus zenei témájú OST-jét (amely amúgy a mém státuszú alapjátékot félretéve konkrétan egy jól megírt és válogatott zenei anyag volt!), DaN zenei tudását, és összepakolnánk egy albumot? Természetesen a zenei része a lemeznek 100%-ban DaN-nek köszönhető. Hangzásra teljes mértékben tiszteleg a Rossz PC Játékok kultusza előtt, kiválóan használta fel a magyar szinkronszínészek híres és olykor vicces monológjait, mindezt megspékelve a földbedöngölő breakcore alapokkal. Valami egészen különleges dolog született ebből a kezdeményezésből... Ám azonban nem csak mi hármunk munkája van benne a projektben, amennyiben valaki neki áll meghallgatni ezt a kis albumot, annak majd valószínűleg le fog esni mire és kire is gondoltam... ;)

Innentől pedig átadom a szót BenyoBoynak:

D.a.N kolléga Danetian Snares alteregó alatt kihozott lemeze úgy gondolom, van annyira jó, hogy egy kis kontextust adjunk hozzá. A lemezt két dolog inspirálta: az egyik, ami talán mindenkinek ismerős lehet, a lengyel Mesterlövész magyar kiadásának szinkronjai (valamint ezzel együtt FreddyD legendás RPCJ-bemutatója), valamint Venetian Snares: Rossz Csillag Alatt Született című lemeze. Először egy kis stílusismertetés: az elektronikus zenében (meg úgy en bloc mindenféle zenestílusnak) rengeteg alműfaja és mikrostílusa van, az IDM előbbi. Az IDM (azaz intelligent dance music) a ’90-es évek elején alakult ki a techno alapjain, amit a kísérleti elektronikus zenével keverve az őrülten bulizós rave partikon hallható hangzást megpróbálta egy totálisan másik irányba vinni (lehetőleg ki a táncparkettről), amibe el tud mélyülni a hallgató. Nagyon komplex, táncolhatatlan ritmusú kompozíciók ezek, amik mégis „okosan” vannak megírva. A vicces mémmel ellentétben nem elég rácsapni a billentyűzetre vagy egy zongorára, hanem átgondoltan megkomponált tételek eredménye az igazi IDM.


A stílus leghíresebb képviselője a Sheffieldből származó Warp független lemezkiadó, ami a műfaj alapkövének számító, 1992-es Artificial Intelligence-re keresztelt válogatáslemezével öntötte formába azt a hangzást, amit ma IDM-ként ismerünk, és olyan előadók öregbítik hírnevét, mint Aphex Twin, (Chris) Clark, Autechre, µ-Ziq vagy Hecq. Aztán van a breakcore, ami egy alműfaj mikrostílusa: gyakorlatilag ugyanúgy IDM-ről beszélünk, csak zajosabb hangzással, reszelősebb és mélyebb dobbal (ami a legtöbb esetben a  jungle-ből átemelt amen break különböző formáiban testesül meg), mindezt már-már emberi aggyal is nehezen követhető, de még emészthető gyorsasággal. Ennek leghíresebb képviselője a szintén angol Planet Mu kiadó, amit a korábban említett µ-Ziq alapított. A stílushoz olyan ikonikus előadók tartoznak, mint The Flashbulb, Shitmat, Drumcorps vagy Bong-Ra. A két említett stílus (IDM és breakcore) között valahol pedig ott van a Venetian Snares: Rossz Csillag Alatt Született lemeze. A valahol pedig legfelül található. A Venetian Snares művésznév a kanadai Aaron Funkot takarja, aki 2005-ben adta ki ezt a legendás, Magyarországhoz több ponton is köthető alapművet. Aaron Funk egyszer Budapesten járt, pont egy szakítás után, és a kánon szerint, amikor a Budai Várból az összetört szívű kanadai producer kinézett a városra, megihlette a csodálatos kilátás, magába szívta kora XX. századi európai melankóliát és ki is pattant belőle az album koncepciója: Aaron egy galamb szemén keresztül pásztázza Budapestet, ahol különböző sorsoknak, tragédiáknak, történeteknek lesz szemtanúja. A lemez egyéniségét az adja, hogy a tört ütemekből álló breakcore-t és komplex IDM kompozíciókat komolyzenével, és komolyzenéből vett hangmintákkal vegyítette. 



Többek között Paganini, Stravinsky, Szergej Prokofjev, és ha már magyar vonatkozások, Bartók Béla művei is visszaköszönnek a dalokban. A lemez hangzása pedig sötét. Nagyon sötét. Ha kezdésként a magyar albumcím mellett a tételek magyar címei még nem húznak le mentálisan a mélységbe (Felbomlasztott Mentőkocsi, Szerencsétlen, Sikertelenség, stb.) akkor majd a horrorisztikusan megszólaltatott vonósok fognak, amik az album elsőszámú szereplőivé válnak a kaotikus hangzás még nyomasztóbbá tételében (fúvósokat és zongorát is lehet hallani persze, de pl. hegedűhöz képest elenyészőt). Az album egyik ikonikus tétele pedig az Öngyilkos Vasárnap, ami Seress Rezső Szomorú vasárnap című dalának (pontosabban annak Billie Holiday-féle feldolgozásnak) átirata. A Szomorú vasárnap önmagában egy annyira szomorú dal, hogy a városi legenda szerint több öngyilkosság is köthető ehhez, emiatt külföldön több helyen is egy ideig tiltólistán szerepelt. Ami viszont nem városi legenda, hogy egy haláleset biztosan köthető a dalhoz, magáé a szerzőé, Seress Rezsőé, aki hát… öngyilkos lett. Ez a kis mellékszál nagyjából jól körül is írja a Rossz Csillag Alatt Született hangulatát, és hogy már tematikáját tekintve is mennyire súlyos lemez, az őrült instrumentál mellett. Ez a kémia pedig annyira jól működik a lemez teljes egészének hossza alatt, hogy még mindig olyan forradalmian és kreatívan szól, mint megjelenéskor.  Nemcsak a RYM örökös TOP 5000-es listájába került be, hanem a Pitchfork zenei magazin 50 legjobb IDM lemezének listájába is, számos egyéb listás helyezés mellett. 

A prolifikus Venetian Snares diszkográfiájának magnum opusát rakta le ezzel az albummal, így nem is véletlen, hogy még mindig hivatkozási alapnak tekinthető, és egy örök klasszikussá avanzsálódott, amin egy másodpercet nem fogott az idő vasfoga. Pedig egy rétegstílus réteglemezéről beszélünk, ami mégis akkorát robbant, hogy még az újrakiadásokat is rendre elkapkodják a zenegyűjtők. Ilyen lemezt sem előtte sem utána nem raktak le az asztalra, és teljesen egyedülálló a maga műfajában.